Hitből cselekvés, cselekvésből reménység

Krisztus testének Kongóban is él része, ezért sem mondhatunk le a keresztyén többségű, természeti kincseiben gazdag országról. Lehetőségünk van a hosszú távú együttműködésre az erős küzdőszellemmel megáldott itteni testvéreinkkel – vallja és bizonyítja Juhász Péter Gergő. A Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnökét a kongói konfliktus okairól, a keresztyének ottani helyzetéről és a szervezet tizenhét évnyi térségfejlesztő törekvéseiről kérdeztük.

Leszámolna néhány Afrikával kapcsolatos tévhitünkkel?

Jellemzően két, erősen sztereotip kép él bennünk a fejlődő országokról. Az egyik a csontsovány, éhező, mezítlábas gyerekek felkavaró látványa, amely a különféle érzékenyítő kampányok révén mélyen beivódott a tudatunkba. A másik az oroszlánkirály-effektus: filmbe illő szafari jelenik meg a lelki szemeink előtt, a vöröslő naplementében elhaladó zsiráfokkal, elefántokkal és zebrákkal. Mintha azt mondanám, hogy minden magyar vagy budapesti hajléktalanként tengeti az életét, vagy hortobágyi csikós. Az afrikai kontinens rengeteg országot jelent, különböző népcsoportokkal, eltérő vallásokkal és szokásokkal. Ugyan mindkét bennünk élő képnek van valóságalapja, de a lakosság jelentős része mára már városban lakik. Az elmúlt évtizedekben az életminőség több régióban is javult.

Hogyan fogadják a látogatókat egy átlagos kongói faluban?

Maradandó élmény volt számomra az első kongói látogatásom 2008-ban, már csak azért is, mert ekkor utaztam először olyan országba, amely nem a klasszikus turistacélpontok közé tartozik. Amikor egy helyi tolmáccsal, későbbi barátommal és üzlettársammal beértünk egy faluba, mindenki a földön ült vagy körben állt. Rögtön kihoztak két széket, az egyiket a közösség vezetőjének, a másikat pedig nekem mint vendégnek. Ennek a beszélgetésnek csak a protokollrésze három órát tartott. Ez alatt hosszasan érdeklődtünk például egymás családtagjainak hogyléte felől. Mindezt időnként megszakította, amikor ételt és italt hoztak nekünk. Csak ez után kerülhetett szóba – három percben – jövetelünk voltaképpeni oka.

Mennyiben különbözik az ott lakók élete a miénktől?

Már az alapokban is eltér: mi nehezen értjük meg a gondolkodásmódjukat. Ami elsőre is feltűnik, az az, hogy mennyivel tágabb a családfogalmuk. Nekik a család azt a közeget jelöli, amelyben felelősen gondoskodnak egymásról, akár háromszázan – és ez nem ritka eset! Egy ilyen közösséghez tartozásnak nem feltétele a vér szerinti kötelék, sőt helye van benne a nagyszámú gyermeknek, a munkaképtelen vagy idős felnőtteknek és azoknak is, akik képzetlenségük miatt munkanélküliek, és a víz- és rőzsehordáson, valamint kisebb mezőgazdasági munkákon kívül nem foghatók be másra. Ez óriási terhet ró azokra, akiknek sikerül a városban jól fizető állást találniuk. Ők pénzt és a falun nem előállítható termékeket küldenek haza folyamatosan, miközben a családjuk vidéken élő része élelemmel látja el őket.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.

Írta: reformatus.hu